A böjt szerepéről

Mikor az újság szerkesztője három témát ajánlott a figyelmembe, amiről a Jobb Latorba írhatnék, a böjt témája azonnal megérintett. Mint örök fogyókúrázó és táplálékallergiás, ezer megoldatlan probléma fűz az ételhez és az evéshez. Talán a gyakorlati problémáim okán is ritkán gondolok az étkezésre spirituális tettként (vagy nem-tettként), most ideje ezt megkísérelnem. Mielőtt így teszek, meg kell vallanom, hogy nagyon kevéssé érzem magam alkalmasnak erre a feladatra. Úgy gondolom, a korszellem nem kedvez az elmélyülésnek, maroknyi ember képes csak a temérdek ingert lehámozni magáról és egy ilyen, mélységesen komoly dolgot megtenni és megélni. Vagy megérteni. Fogadjátok kusza és laikus gondolataimat a böjtről.

Általánosságban

Az önmegtartóztatás a keresztény bibliai lexikon szerint „meghatározott ideig való és részleges vagy egész életre szóló és teljes lemondás olyasmiről, ami egyébként természetszerűen hozzátartozik az élethez. Csak akkor értékes, ha valami jó cél érdekében történik. A céltalan önmegtartóztatás értéktelen.” A böjt általános meghatározása pedig: „Bizonyos ételektől, vagy mindenfajta táplálkozástól való időleges tartózkodás kultikus céllal”. Ebből az következik, a böjt az önmegtartóztatás egyik formája. Mivel nem lehet céltalan, sőt kultikus és nem öncélú, nem keverendő össze a fogyókúrával, ami esztétikai, egészségügyi célokat szolgál. „A böjt nem elsősorban az emberre irányuló cselekedet, hogy megszerezzük az uralmat testünk, ösztöneink, vágyaink felett, hanem Krisztussal való hasonulás, testi mivoltunk ingyenes felajánlása, odaajándékozása a teremtő Istennek.” mondta Kálmán Peregrin ferences szerzetes egy interjúban. Ha ezt a gondolatot elfogadjuk, a kontroll önmagában nem tekinthető kultikusnak.

Böjt a kereszténységben

Manapság első gondolatunk a böjtről a nagyböjt, habár böjtölni bármikor lehet ezen az időszakon kívül is. A nagyböjt a hamvazószerdától húsvétig tartó negyvennapos bűnbánati, előkészületi időszak. A szigorú böjtöt hamvazószerdára és nagypéntekre írja elő az egyház, amikor a 18 és 60 év közötti hívek naponta háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól. Az említett napokon és a nagyböjt alatti péntekeken a 14 év felettiek tartózkodását kéri a hústól. A böjti időszak vége is értelmezhető spirituálisan: visszatérni a hús, akár szigorúbb böjt esetén az étkezéshez, testi kielégülést ad, ami fokozhatja az ünnep, a húsvét átélését, hálaérzetet stb. Ahogy Pál mondja:„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31) A Bibliában a böjt céljai, ideje az alábbi alkalmakban fordul elő a keresztény bibliai lexikon szerint: gyász, bűnbánat, imádság, könyörgés megerősítése (Isten jóindulatának megnyerése), megtérési szándék kifejezése. Negatív összefüggésben, gonosz céllal is található példa: Aháb gonosz szándékkal hirdet böjtöt (1Kir 21,9).

Ramadán

A ramadán (ramazán) az iszlám holdnaptár kilencedik hónapja, a szó jelentése: szárazság, hőség. A hithű muszlimok ebben a hónapban (idén április 1 és 30 között) szigorú böjtöt tartanak: napkeltétől napnyugtáig nem lehet enni és inni. Ezt kiegészíti a fürdés tilalma is. Az igaz hívő napközben még a nyálát sem nyeli le, írja a Terebess Lexikon. A tizedik hónap beköszöntével hatalmas lakomával ér véget a ramadán.

Tapasz és aszkézis

A tapasz (tapah) a hinduizmusban az etikai előírások egyike. Többjelentésű szó, ebben a kontextusban konkrétan az önfegyelmezést, aszkézist, önmegtagadást jelenti. "A lemondás és alázatosság a tapasz legmagasabb formája; aki rendelkezik ezen erényekkel, az folyamatosan böjtöl és erkölcsileg tiszta" írja a Bhagavad-gita, a védikus irodalom alapműve. A tapasz nem önsanyargatás, de számos része a böjtnél radikálisabb módon igyekszik a testet, a beszédet és a gondolatot kontrollálni, például a tapasz része órákig állni a tűző napon vagy tüskéken ülni.

Kusza végszó

A fenn említettek csak kiragadott és vázlatos példák, megannyi vallásban, kultúrában, meghatározó eszköz a böjt. Miért ennyire egyetemes? Miben ad vagy jelent többet ez az aktus mondjuk annál, hogy piros kendőt kötök a fejemre valaminek a jeleként, vagy cigánykerekeket hányok? A böjt egyetemessége szerintem azért lehetséges, mert az étkezés létfeltétel. Kevés aktus hasonlítható hozzá, talán esetleg a levegővétel, és itt szúrnám közbe, hogy egyes vallásokban kiemelt szerepet kapnak a légzőgyakorlatok is.

De vissza a böjthöz: a múltban vagy olyan országokban ma is, ahol szegénység van és az erőforrások végesek, azok megtartása, el nem fogyasztása a többi lény – az áldozatot hozón kívüli – felemelése, tisztelete lehet, mert meghagyják nekik az ételt. Így őket tisztelik meg, rajtuk keresztül pedig a teremtőt magasztalják, önmagukat alacsonyítják le ezzel az alturista tettel. Akár az egész környező világot felemelik maguk körül (ez a böjt fajtáján múlik), hiszen esetleg nem ölnek le állatot étkezési céllal (vö.: vegetarianizmus) vagy nem szedik le a gombát az erdőben. Alázatosak. És talán minden spirituális út az alázattal kezdődik.

Ezt a cikket 2022 böjti időszakára írtam a Jobb Lator című újságba. A Jobb Lator számai és a Mécses Szeretetszolgálat ITT érhető el.